Esőerdő befőttesüvegbenOlvass bele a legújabb 3-5-8 perces mesékbe!
Itt a 3-5-8 perces mesék-sorozat legújabb része, a 3-5-8 perces mesék a dzsungelből! Izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok várnak a kis mesehallgatókra! Tündéres és koboldos mesék mellett megismerhetik az esőerdőben élő gyerekek mindennapjait, és sokat tanulhatnak az ottani állatokról is. Olvasd el az első mesét a kötetből!
Itt a 3-5-8 perces mesék-sorozat legújabb része, a 3-5-8 perces mesék a dzsungelből! Izgalmasabbnál izgalmasabb kalandok várnak a kis mesehallgatókra! Tündéres és koboldos mesék mellett megismerhetik az esőerdőben élő gyerekek mindennapjait, és sokat tanulhatnak az ottani állatokról is. Olvasd el az első mesét a kötetből!
Apu kitárta Lili előtt a nagy csarnok üvegajtaját.
– Üdv az esőerdőben, a pálmaházban!
Egy galérián álltak az üvegkupola alatt. Lili a korláthoz lépett. A lába előtt a fák sűrű lombja magasodott.
– Nem is esik! – Mélyet lélegzett. – Olyan a levegő, hogy szinte bele lehet kortyolni, nedves és meleg. – A fák miatt – mondta apu. – A gyökereik felszívják a vizet, a leveleik pedig elpárologtatják. Minél melegebb van, annál inkább. A nedvesség pedig felszáll. Az igazi trópusi esőerdőben felhők lesznek belőle, és eső. Amikor az eső lehullik a földre, beszivárog a gyökerekhez a földbe, és kezdődik elölről a körforgás.
Lili fenézett, és felvette a kapucniját. Biztos, ami biztos.
– Ne aggódj, ez csak az igazi esőerdők felett történik meg. – Apu az üvegtetőre mutatott. – Látod, odafenn bepárásodik az üveg, és kis vízcseppek képződnek rajta! Itt is felszáll a pára, de aztán egyszerűen lecsepeg. – Az mi? – mutatott Lili az egyik fára. A levelek között egy barna fejecske bukkant elő. – Törpe selyemmajom – mondta apu. – A fák koronájában él.
A lombok felett átsétáltak egy hídon a másik galériára. Itt le lehetett menni egy lépcsőn. Lili egy gekkót vett észre a korláton, és egy zöld békát a fatörzsön. Meg-megzörrentek a levelek és ágak, csicsergéstől, sivítozástól, rikácsolástól, ciripeléstől, brekegéstől visszhangzott az erdő.
– Az esőerdő dala – mondta apu. – Ki zajong ennyit? – kérdezte Lili. – A fán élő állatok – felelte apu.
Lili hátrahajtotta a fejét. Fenn, az ágak közt valami elsuhant. A levelek közt átragyogott a nap fénye, de sugarai nem értek le a földig. Idelenn zöldes derengés uralkodott. Egy fa mögött madár kapirgált, hangyák futottak át az úton. Apu egy táblához vezette, amin minden esőerdei állat szerepelt. Különböző majmok, madarak, békák, gekkók, teknősök, pókok, hangyák, lepkék és bogarak.
– Ilyen sokan vannak? – ámult Lili. – Jól elbújtak! Kicsit odébb hatalmas pavilon magasodott. – Szeretnél egy saját kis esőerdőt készíteni? – kérdezte apu.
Jutta Berend illusztrációja
Átmentek, és kerestek egy szabad helyet az asztalnál. Egy férfi nagy üvegedényt adott Lilinek, és elmagyarázta, mi a feladat. Először tiszta kavicsot kell az üvegbe szórni, rá egy vékonyka réteg faszenet, majd homokot, és arra jön a virágföld.
Lili egy kis zöldikét választott. Apu segített neki lyukat vájni a földbe, amibe beleültethette a növényt. Aztán lenyomkodták körülötte a földet, és megöntözték. Végül Lili egy darab fóliát gumizott az üveg szájára.
– Kész! – Jó napos helyre tesszük majd az üveget. Akkor hamarosan meglátod, ahogy bepárásodik, és leperegnek a falán a vízcseppek. – Mert a növény párolog – mondta Lili.Apu bólintott. – Pont úgy, mint az igazi esőerdőkben.
Lili magához szorította az üveget.
– Szeretem az esőerdőt. De jó, hogy hazavihetek egy kicsit!
